90 éves Dr. Móczár László köszöntése és szakmai életútja Móczár László Kiskunfélegyházán, 1914 - ben született. A család a trianoni békediktátum következtében 1919 - ben Kiskunfélegyházára költözött, ahol az édesapa tanítóképző intézeti tanár volt, majd 1930 - ban kinevezték az újonnan épült Jászberényi Tanítóképző Intézet igazgatójává. Móczár László a kiskunfélegyházi gimnáziumi évek után 1933 - ban Jászberényben érettségizett. Egyetemi tanulmányait Budapesten a Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte, ahol állattan-, ásványtan - földrajz szaktárgyakból 1937. júniusában doktori diplomát, 1938 - ban pedig természetrajz-, földrajz szaktárgyakból középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1939 - ben Szegeden a tanítóképző - intézeti tanári diplomát kapta meg. 1937. október 1. - én az Országos Magyar Természettudományi Múzeum Állattárában egy évig, mint próbaszolgálatos tisztviselő jelölt, majd 1939. február 1 – ig, mint fizetés nélküli önkéntes munkaerő dolgozott, amikor kétéves tényleges katonai szolgálatra behívták. Mindössze hathetes alapképzés után tüzérként részt vett Kárpátalján, Erdélyben és a Délvidéken folyó harcokban. 1940. októberében tartalékos állományba helyezték. Az akkori álláshiány miatt 1941 - ben a múzeumból először Budapesten, s még ugyanabban az évben Kolozsvárott vállalt tanítóképző - intézeti tanári állást, ahol rövidesen ki is nevezték rendes tanárrá. 1942 - ben részt vett c. adjunktusként a kolozsvári I. Ferenc József Tudományegyetem Matematikai és Természettudományi karán Hankó Béla professzor tanszékén Örösi Pál Zoltán docens mellett az egyetemi oktatásban is. Közben ismételten behívták katonának és a hadifogsággal együtt 50 hónap katonai szolgálat után, 1946 közepén, tartalékos hadnagyként leszerelték. A második világháború csendesebb időszakai közben volt alkalma a hártyaszárnyúak viselkedésére vonatkozó megfigyelésekre is, egyes eredményei meg is jelentek. 1944 őszén került vissza Budapestre a Múzeum, Hymenoptera gyűjteményébe. 1946 őszén megnősült, 3 gyermeket nevelt fel. 1950 - ben Magyarország rovarainak biológiája témaköréből magántanári képesítést szerzett. 1951 - ben 2 évre, a szombati kutató - nap biztosításával, áthelyezték a Múzeumok és a Műemlékek Országos Központjába, majd a Művelődésügyi Minisztériumba, ahol feladata az állattani kutatások és a múzeológia országos irányítása a természettudományi kiállítások szervezője lett. 1952 - ben a Magyar Tudományos Akadémiától megkapta a biológiai tudományok kandidátusi tudományos fokozatot. Ismételt kérésére 4 év után visszaengedték a kutató - pályára, de politikai magatartása miatt csak vidékre, a pécsi Janus Pannónius Múzeumba. 1956 - ban, rehabilitáció útján helyezték vissza a budapesti Természettudományi Múzeumba. A MTA Martonvásári Kutatóintézet felkérésére végzett Méhalkatú rovarok szerepe a lucernásainkban c. doktori értekezés megvédése után 1961 - ben lett a biológiai tudományok doktora. 1969 - ben nevezték ki a Szegedi József Attila Tudományegyetem Természettudományi Karán az Állattani Tanszék tanszékvezető professzorává. Itt bevezette a rovartan s részben a szervezettan korszerű audiovizuális oktatását, a cönológiai - ökológiai kutatásokat. Az audivizuális oktatás egyik legfontosabb eredményeként a hallgató egy automatikusan működő vetítő és hangszalag segítségével, pl. színes élő rovarokról készült 400 rovarfelvétellel bármikor, önállóan felkészülhetett az anyag elsajátítására. Ez mellett nemzetközi hírű előadók közreműködésével, mint Szelényi Gusztáv, Jermi Tibor, Szalai – Marzsó László, Nagy Barnabás beindította végzős hallgatók, doktoranduszok és minden érdeklődő hallgató számára a Növényvédelmi Állattan speciál kollégiumot, színesítve az entomológiai oktatást. 45 évi aktív szolgálat után 1982 - ben ment nyugdíjba. 
    Kutatási területei: a Kárpát - medence földrajzi egységének Hymenoptera, elsősorban Aculeata faunisztikai, állatföldrajzi, taxonómiai feldolgozása. 3 alcsalád világrevíziója. A hazai Aculeata-k etológiájának, a rovarok társas élete kialakulásának tanulmányozása. Rendszeresen részt vett a fauna feltárásokban: 1937 - ben Dudich Endre professzor vezette Kőszegi - hegyek kutatásában, már előzően is Kassa-, Jászberény környékén, a Természettudományi Múzeum által 1943 - ban Erdélyben, Bugacon, a Balaton déli részén szervezett gyűjtésekben, Nemzeti Parkok faunakutatásaiban: Bátorligeten (1996) és Aggtelek (1999) kutatásáig, továbbá 1954 – 56 - ban Mecsekben és az ország egyéb területein, vagy pl.: 1972 - ben Pápua Új - Guineában. 
    Megszervezte az 1890 - es évek végén kiadott Magyar Birodalom Állatvilága kiegészítésére a Catalogus Hymenopterorum I. - XXV. publikáció sorozatot, amelyek a Kárpát - medencében kimutatott különböző családok vagy genusok teljes faunisztikai és fenológiai listáját ismertették. 
    1938 - tól és 1948 - ig a Magyar Természettudományi Múzeumban meglévő gazdag anyag közép - dunai faunakerületére vonatkozó Kárpát - medence új állatföldrajzi térképét közölte állat-, növényföldrajzi és ökológiai szempontok figyelembe vételével, ami 1967 – ben Radó: Magyarország Nemzeti Atlaszában is megjelent. 
    A taxonómiai vizsgálatai során 226 dolgozatban a tudomány számára 230 új fajt, több genust, subgenust írt le. Számos hazánkra nézve is új fajok ismertetésén kívül téves fajértelmezéseket tisztázott, újabb határozó kulcsokat tett közzé, gynandromorph példányt ismertetett. Magyarország Állatvilága című akadémiai sorozatban az alábbi egységeket dolgozta fel: 1956: Pompiloidea superfam., 1959: Sphecoidea superfam., 1967: Chrysidoidea superfam., 1959: Ichneumonidae fam., 1969: Mesochorinae subfam (társszerző: Bajári E.), 1972: Tenthredinoidea superfam. (társsz.: Zombori L.,) 1955: Vespoidea superfam. Gordon Gordh.: Bethyloidea: Mesitiinae alcsalád világkatalógusát 1990 - ben Washingtonban publikálta. A budapesti múzeum és a világ mintegy 50 nagyobb múzeumaiból – Washington – Ottawa – Buenos–Aires - től Osakáig, Japánig, Ausztráliáig és Stocholmtól Cape Town – ig kölcsön kapott típus és egyéb több ezernyi értékes anyagát, a mongóliai, a Krombein amerikai kutató ceyloni expedícióinak gyűjtéseit is, több évtizeden át feldolgozta. Többtucatnyi publikációban közölte a Ceropalinae és a Cleptinae alcsaládok világrevízióját, világkatalógusát, így a duplum-példányokból hazánk gyűjteménye is a világelsők közé került. A toxonómiai kutatásokat nagyban elősegítették az egyes kongresszusokon Bécs (1960), London (1964), Moszkva (1968), Canberra (1972), Kyoto (1980) való előadásai, kapcsolat teremtései és a külföldi könyvtárakból hazahozott temérdek cikk - másolat. Magyar állami ösztöndíjjal Bécsben, Prágában (1943), Varsó-Olsztyn - Krakkóban (1961), Berlinben (1965, 1976, 1980), Lunz am See - ben (1965), Romániában (Bukarest - Agigea) (1968), Egyiptomban (1975), Szent Pétervárott (1977), Spanyolországban (1978), dolgozott Német (DAAD) ösztöndíjjal Münchenben, Boonban és Hollandiában (1970) tanulmányozta a gyűjteményeket és a könyvtárak anyagát. A Naturhistorisches Museum meghívására, Obergurglban az Innsbrucki egyetem kutatóbázisán két hétig (1976) dolgozott. Részben támogatással vett részt Európa legtöbb múzeumában, mint Linz (1960, 1965, 1973), Lengyelország (1961, 1981), Zürich (1970), Bulgária (1979), Koppenhága és Skandinávia (1982). Magánúton Washingtonban, New Yorkban, Ann Arbor - ban és Ottawában (1978), Delhiben, Kyotóban, Tokióban, Osakaban és Hirosímában (1980) dolgozott. Muzeológiai tevékenysége során, több éven át rendezte a felhalmozódott kis dobozokban tárolt vegyes anyagok tömegét Stohl Gábor munkatársával. Biztosította a külföldi kutatók vizsgálatra kért anyag - kölcsönzéseit. A több milliós gyűjteményben bevezette a typus - leltár jegyzékét, beindította az óriási anyagból elkülönített Kárpát-medencei magyar- és a világgyűjtemények felállítását. 1950 - ben megszervezte és elindította a múzeumi preparátorképző tanfolyamot. Létrehozta a Természettudományi Múzeum Állattárában többek között a Fotóarchívumot, Ambrus Bélával az új típusú gubacs - gyűjteményt. Összeállította az 1897 - 1953 közötti évek Magyar Hymenoptera Irodalom jegyzékét. 1972 - ben kiadta az új Catalogus Hymenopterorum négyzethálós lelőhely - jegyzékét szlovák, ukrán, és szerb társszerző - lektorok közreműködésével az eredeti régi és a trianoni diktátum után sok félreértésre okot adó megváltoztatott új helységnevekkel. 
    A cönológiai - ökológiai kutatások közül a Martonvásáron lévő Akadémiai Kutatóintézet felkérésére három éven át tartó és munkatársakkal végzett adatfelmérés után kimutatta, hogy a maglucernást túlnyomó részben három domináns vadméhfaj porozza be és a lucernás mellé olykor kaptárakban telepített házi méhek csak aránytalanul kisebb mértékben végzik el, sőt a közhiedelemmel szemben a megporzás mértékét még csökkenthetik is. Az eredmények publikálása után számos hasonló kutatást indítottak el Közép - Európában és hívták meg Egyiptomba (1975) is.    
    Az 1970 - es években megszervezte, és munkatársaival Bugacon beindította az ökológiai kutatóállomást. Meghonosította és módosította a repülő rovarok automatikus gyűjtésére alkalmas Malaise - csapdát, a Tirolból importált, a talajban kifejlődő s onnan eltávozó rovarok egzakt felmérésére alkalmas speciális négyzetes borító rovarcsapdát. 
    Az etológiai kutatások kiemelkedőbb eredménye a magános életű darazsak viselkedésének közleményei, a rovarok reflex – cselekmény – sorozatának, a kulcsingerek szerepének feltárása, az eddig elvétve ismert fajokon túli igazolása volt. A tihanyi - löszfal rovar - együttesének korszerű módszerekkel való felmérésével a magános életből a társas életbe való fejlődés egyes okainak kimutatása különösen érdekelte. Legtöbbet az Eumeninae fajok közül is a hazánkban ritka, a Tihany - félszigeten, a löszfalon csoportosan élő óriás, kürtődarázs - Paragymnomerus spiricornis viselkedés módjával, fészkelési és ivadékgondozásával foglalkozott. Megfigyelésit más fajokra is kiterjesztette. Hazánkban szintén igen ritka nagy smaragdfémdarázs a Stilbum cyanurum, a lopódarázs - Sceliphron destillatorium fészkében megfigyelt élősködés elemeit még az 1990 - ben amerikai szerzők által írt és Washingtonban megjelent Kimsey - Bohart: The Chrysidoid Wasps of the World vaskos kötet is részletesen idézi. Eredményeiről kutató - helyeken, nemzetközi kongresszusokon is több előadást tartott. Összesen 48 etológiai dolgozata jelent meg. 
    Az ismeretterjesztés a fenti tevékenységekkel szorosan összefügg s azoktól legtöbbször el sem választható. 178 cikke, 10 könyve jelent meg. Móczár László legjelentősebb ilyen irányú munkája az első magyar nyelvű Állathatározó I - II. szerkesztésében, 11 társszerző közreműködésével, saját fejezeteivel 1950 - ben készült el. Az I. kötetben a határozó kulcsok szövegei szerepelnek, a II. - ban az eligazodást, a felismerést 7000 rajz könnyíti. A munka egyedülálló, mert egyetlen könyvben egyesíti, és így az áttekintést rendkívül elősegíti a közép - európai állatvilág leggyakoribb, csaknem 6000 képviselőjét az egysejtűektől az emlősökig. A könyv sikerét az átdolgozott és színes fényképekkel is bővített II. és III. kiadás (1969, 1984) bizonyítja. Fényképeivel bőven illusztrált további könyvei: Rovarok közelről (1957), Állatok gyűjtése (1962 szerk.), Képes Állatvilág I. – II. (1963), Legyek, hangyák, méhek, darazsak (1974. +2., +3. kiad.), Kis állathatározó (1974), Rovarbölcsők (1987), Rovarkalauz (1990), Rovarvilág (2002). 
    Az 1950 - es évek elején több középiskolai és főiskolai tankönyv és segédkönyv szerzője. A Rovarvilág CD lemezt (2003) 860 élő rovarokról készült fénykép színesíti. E mellett 1250 magyar entomológus életrajza, részben fényképe, több rovar hangja, mozgó filmje és néhány rovarászról készült hangfelvétel kíséri. Négy rovarokról készített dokumentum filmje közül a „Bölcsők” Cannes -ben és Moszkvában díjat nyert. Chicagó (1956), Salt Lake City (1958), Washington és Atlantic City (1960) és Gearhart (Oregon) (1963) városokban részben nemzetközi, részben a Rovartani Társaságok fotókiállításain egy, I., két II., egy III. és hat dicsérettel kiemelt díjat nyert. Budapesten 1960 - ban, majd Pécsett „Rovarok közelről” címmel saját etológiai felvételeiből fényképkiállítást rendezett. Számos egyesület, mint az Erdélyi Múzeumi Egyesület (1943), MTA Zoológiai Szakbizottságának (1951 - 1954, 1970 - 1974, 1980 - 1984), Acta Zoologica szerkesztő bizottságának, a Búvár szerkesztő bizottságának, 1950 után több időszakban, éveken át a TTIT Biológiai Választmányának, a Magyar Rovartani Társaságnak 1938 - óta tagja, majd v. alelnöke, s örökös választmányi tagja. A Tiszakutató Bizottság v. tb. Elnöke, a MBT Állattani Szakosztály v. titkára. Népszerű folyóiratokban a rovarokról fényképekkel gazdagon szemléltetett legalább 178 - részben rövidebb - cikke jelent meg. Hazánkban 470 - nél több ismeretterjesztő előadást tartott. Munkásságát hazánkban és külföldön is értékelték. Elnyerte 1975 - ben a Magyar Rovartani Társaság Frivaldszky - emlékérem arany fokozatát, továbbá 1986-ban a Magyar Biológiai Társaság biológiai oktató és szervező munkájáért id. Entz Géza-, 1993 - ban Gorka Sándor díját, József Attila Tudomány Egyetem oktató - nevelő munkájáért 1979 - ben elismerő oklevelet kapott. 
    ELTE 1988 - 2002 között arany-, gyémánt-, vas-okdiplomát adott át számára. A Móra Ferenc Kiadó 1964 - ben a Képes Állatvilág Könyvét Szép magyar könyv és nívódíj elismerésben részesítette. A TTIT Országos Elnöksége 1964 - ben elismerő oklevéllel, 1979 - ben aranykoszorús jelvénnyel tüntette ki. Az Országos Hazafias Népfront 1984 - ben a környezet védelméért, fejlesztésért, kitüntető jelvényt adományozott számára. Könyvkiadók, az Írószövetség és a Magyar Fotóművészek Szövetsége 1991 - ben a Rovarkalauz könyvéért dicsérő oklevelet adott át számára. A fent említett tudományos munkáit a hazai és a nemzetközi tudományos világ szakemberei 19 új fajt „moczari” elnevezésével honorálták. 1975 - ben az Österreichische Entomologische Gesellschaft Lunz am See - ben tagjává választotta. 1989 - ben Royal Entomological Society taggá nyilvánította. 1999-ben Baselben a Symposium Internationale Entomofaunisticae Europae Centralis. Ehrenmedaille - el tüntette ki.        Életrajzát közölték: JATE Szegedi Egyetemi Almanch 1971, 1990, 1996. Új Magyar Lexikon 1962 - 2002; Who’ s and Who in Western Europe Cambridge CB23QP, Ki Kicsoda Magyar (1990) majd Nemzetközi Életrajzi Lexikon, 1999; Természet Világa 2002 II. Különszáma; Who’s and Who in Europe Budapest 2003; Rovarvilág: Magyar Entomológusok CD 2003, fejezete. 
    2004 – ben a Szent - István Akadémia választotta tagjai sorába. 2004. október 11 - én a Szegedi Tudományegyetem Napján, munkahelye a Szegedi Tudományegyetem, ahonnan nyugdíjba vonult a legmagasabb egyetemi kitüntetésben Klébersberg Kunó díj emeritus fokozatában részesítette, hét évtizedes oktató, kutató és iskolateremtő tevékenységéért. Móczár professzor úr az egyetemi biológusképzés során, az entomológia oktatásában iskolateremtő tevékenységet folytatott. Megújította a taxonómia tanítását, és nagymértékben segítette a tanszéken folyó állatszervezettan oktatását is. Beindította az ökológiai kutatásokat és segítette a csoporttá szerveződését. Egy sajátságos rovar etológiai és muzeológiai szemléletet valósított meg. 
    Egy igazi pedagógus tudományából másoknak is ad. Tanári – oktatói tevékenységére jellemző napjainkig a tanítványok, a kollégák, a volt munkatársak szakmai életutjának a folyamatos figyelemmel kísérése, valamint az erkölcsi, emberi és szakmai segítése. A tanítványok és kollégák a magán beszélgetéseik során mindig hangsúlyozzák azt, hogy a professzor úr, Laci bácsi szakmai megmérettetéseink alkalmából mindig szilárdan mellettünk állt. 14 éves tanszékvezetői egyetemi tanári pályafutása során 14 - en egyetemi doktori, míg ebből 10 tanítvány tudományos fokozatot szerezett. Tanítványok és a munkatársak közül az elmúlt időszakban hatan tanszékvezető egyetemi tanári, egy pedig Dr. Gaskó Béla személyében a Szegedi Móra Ferenc Múzeumban, főigazgató helyettesi beosztást nyertek el. 
    Oktatói- kutatói és ismeretátadó tevékenységében összegződött a múlt század első felének a dudichi és klébersbergi szellemisége. 
    A Szegedi Tudományegyetemen, Természettudományi Kar utolsó 3 évtizedének egyik legeredményesebb iskolateremtő professzorát köszöntjük a mai napon 90. születésnapja alkalmából.     Igen Tisztelt Professzor Úr, kedves Laci bácsi, tisztelt Család! A tanítványok, munkatársak, kollégák és tisztelők nevében tiszta szívből sok erőt, egészséget kívánunk Neked és kedves családodnak, bízva abban, hogy még nagyon sokáig körünkben fogsz tevékenykedni. 

Nagy tisztelettel és szeretettel a tanítványok, kollégák és munkatársak nevében Dr. Tanács Lajos tanszékvezető egyetemi tanár Szeged, 2004. december 10. 

forrás: Rovarász Híradó 38 2005