1922. június 18-án Győrszentivánon született. 1942-ben a Bácsalmási Mezőgazdasági Középiskolában érettségizett majd egy év kihagyás után, 1943 őszén beíratkozott a Keszthelyi Mezőgazdasági Főiskolára. 1944 októberében tényleges katonai szolgálatra behívták Nagykanizsára, majd Érsekújvárra, Szlovákiába, Lengyelországba végül Németországba küldték az ezredével, ahol orosz-angol hadifogságba került. 1946 decemberében jött haza.
Diplomáját 1952-ben szerezte meg a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Karán. Tanulmányai befejezése után a Cukoripari Igazgatóság hatáskörében dolgozott növényvédelmi felügyelőként 1964-ig. Feladatkörébe tartozott a cukorrépa kártevők elleni védekezési módok kipróbálása, nagyüzemi bevezetése, a védekezések megszervezése és ellenőrzése az egész ország területén. 1952-től folyamatosan részt vett a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Növényvédelemtani Tanszékének oktatói munkájában. 1963-ban megszerezte a Mezőgazdaságtudományok Doktora címet. 1964. október 1-jén nevezték ki egyetemi adjunktusnak a GATE Növényvédelemtani Tanszékére. A cukorrépa kártevőit, gradológiai-ökológiai kérdéseit, a cukorrépa komplex, kombinált, gazdaságos és környezetkímélő növényvédelmének lehetőségeit kutatta eredményesen. Hivatalból is foglalkozott a cukorrépa kórokozóival és gyomszabályozási kérdéseivel. Évi rendszerességgel elkészítette a cukorrépa kártevők előrejelzését, kidolgozta az ipari cukorrépatermesztés, ill. a cukorrépa magtermesztés/vetőmagelőállítás növényvédelmi technológiáját, mindezt többéves kis és nagyparcellás peszticides laboratóriumi és nagyüzemi kísérletekre alapozva. Kutató munkája elismeréseként 1970-ben „Kiváló feltaláló” aranyfokozatot kapott, ugyanis új módszert dolgozott ki a cukorrépa vetőmag előkészítésével, kezelésével drazsírozásával kapcsolatban, melyet a 60-as években szabadalmaztatott. 1971-ben FAO ösztöndíjjal Angliába utazott, ahol a cukorrépa kártevők elleni védekezést tanulmányozta. 1974-1975-ben egy év időtartamra TESCO-szerződéssel Irakba kapott kiküldetést, ahol a répa-levéltetű és ennek vírusátvivő szerepe témában szakértőként dolgozott. Munkaviszonya 1986. december 31-én, nyugállományba vonulásakor szűnt meg hivatalosan. Családja iránti rajongó szeretete mellett lételeme volt a hivatás, a tudás továbbadása a fiataloknak. Nappali és szakmérnök hallgatók ezrei, generációi nevelkedtek ki mellette az elmúlt évtizedek alatt. Nem lehet Magyarországon, és Európa számos országában úgy beszélni a cukorrépa kártevőiről, hogy ne kerülne szóba Zsembery tanár úr neve.

A DR. ZSEMBERY S. – DR. PATAKI E.: A cukorrépa kártevői c. munka 2000-ben megjelent az INDA Kiadónál, a cukoripar munkatársainak közreműködésével, támogatásával, 63 színes rajzzal, melyeket Pataki Ervin készített.

 Nyugdíjas évei alatt is rendszeresen vállalt oktatási feladatokat a Növényvédelemtani tanszéken. Évről évre fordultak hozzá hallgatók segítségért elsősorban cukorrépa témában és mindig örömmel vállalt diplomamunka témavezetést is, legutóbb 2005 szeptember 26-ig.

Dr. Zsembery Sándor elismert szakember, tanító és nagyszerű munkatárs volt, barátai, ismerősei példaképként tisztelték és szerették. Emléke velünk marad.

írta: Tóth Ferenc
forrás: Rovarász Híradó 4. 2006