A Magyar Rovartani Társaság ezévi gyűjtőútját június 17-19-ig rendezte meg a Bükk hegységbe. A szálláshelyünk a bükkszentkereszti úttörőtáborban volt. A jelenlévők nagyrésze személygépkocsival érkezett, de az ifjúság egy része vonattal és autóbusszal érte el az amúgy nehezen megközelíthető hegyi települést. Délutánra összeverődött a társaság, ekkor immár hagyományosnak mondható ünnepélyes zászlófelvonás következett (ez esetben árbóc hiányában a zászlónk felkötözése egy emeleti erkélyre).
    A közös ebéd után, amit a társaság a helyi Borostyán étteremben fogyasztott el a csoport berendezkedett a szálláshelyen. A lepkészek pedig kiszemelték az éjszakai gyűjtéshez felállítandó lepedők helyeit. Többen megismerkedtek Bükkszentkereszt környékével, vagy beiktettak egy esti, vacsorával egybekötött kocsmalátogatást.
    Másnap, 18-án szombaton, került sor a nagy gyűjtőútra, egy 15 kilométeres túrával egybekötve. A nagymezői parkolót gépkocsival közelítettük meg, innen indultunk a gyűjtőútra. Ez érintette a Feketesárt, az Őserdőt, a Tarkőt, a Zsidó-rétet és a Nagymezőt. A társaság rovarász része a félútról visszafordult, és az addig szemügyre vett jónak igérkező gyűjtőhelyeken fűhálózva, kopogtatva múlatta az időt. A megadott délutáni időpontban a parkolónál ismét összegyűlt a társaság, majd Szabóky Csaba vezérletével elindultunk megnézni a Nagymezőn legelésző lipicai ménest. A lovakból nem sokat láttunk, de láttuk a csodálatosan kéklő szibériai nőszirom mezőt. Továbbmenve a Kismezőre érdekesebbnél érdekesebb ritka növényeket mutatott be Csaba barátunk, aki nem csak a molylepkék kiváló ismerője, de igen jártas a botanikában is. A Kismezőn egy hatalmas töbörben alkalmunk volt megcsodálni három nőszirom színpompás faját. A szállásra visszatérve rövid felkészülés után kezdetét vette a hagyományos esti szalonnasütés, ami alkalmat adott egy jó kis beszélgetésre, anekdotázásra és tapasztalatcserére.
    Kirándulásunk utolsó napja sem maradt programok nélkül. Csoportunk meglátogatta Bükkszentkereszt felett emelkedő egyik hegy tetején a „gyógyító köveket”. Az erdős tetőn szétszórt nagy sziklákon néma csendben ücsörgött a társaság és próbált eltelni az itt létező gyógyító erejű földsugárzással. Ezen az állítólagos kultikus helyen végzett gyógykúra eredménye ezidáig ismeretlen. Innen visszatérve a faluba, meglátogattuk az Üvegmúzeumot. A bükk hegységben a vasgyártáson kívül, az üveghuták működtetése is ősfoglalkozásnak számított. A Múzeum betekintést adott az itt fellelhető üveggyártásról, annak termékeiről.
    Kora délután került sor az ünnepélyes zászlólevonásra, majd a társaság elindult hazafelé.
    Végül itt szeretném felhívni a kiránduláson résztvevő tagtársaink figyelmét, hogy a Bükki Nemzeti Parkban végzett gyűjtések eredményeiről ne felejtkezzenek el egy fajlistát átadni Szabóky Csabának. Ez volt a feltétele a Nemzeti Parkban végzett gyűjtések engedélyezésének.
    Azt hiszem mindnyájunk nevében megköszönöm Szabóky Csabának a kirándulás megszervezését, végrehajtását és a sok értékes információt.

írta: Rozner István

forrás: Rovarász Híradó 40. 2005